Közszínházaink mindegyike, a magánszínházak nagy része jelentős közösségi forrást használ fel működése során. Ahhoz, hogy a közpénzek törvényi alapjaival tisztában legyünk, feltétlenül érdemesnek tartom az Alaptörvény közpénzekre vonatkozó 35 bekezdésének tanulmányozását. Ajánlom minden színigazdász figyelmébe.

NN, aki közel 5 évvel ezelőtt megjósolta 3 színházigazgató és több színház sorsát újabb levéllel jelentkezett Újhegyről, erről a titokzatos, azonosíthatatlan helyről. Felhatalmazott, hogy nyilvánosságra hozzam, így szívesen osztom meg gondolatait a színigazdaság olvasóival.

A Dante térre véletlenül akadtam rá kedvenc könyvesboltomban, az Írók Boltjában. Egyik kedvenc könyvkiadóm, a Jelenkor adta ki, úgy véltem tehát, nem sokat kockáztatok, ha megveszem. Már az első oldalak után bebizonyosodott, nem tévedtem: a Dante tér korunk legizgalmasabb művei közé tartozik.

Több mint 4 évvel ezelőtt, egy magát felfedni nem kívánó színházi ember, megjósolta három színházigazgató sorsát! A Levél Újhegyről 5. bekezdése felsorol 3 igazgatót, akik szerinte menni fognak! És a jóslat bevált!

A fővárosi önkormányzat átalakítja a tulajdonában lévő színházakat: megszűnnek a költségvetési színházak, helyettük nonprofit korlátolt felelősségű társaságok működnek majd. Hogy mindez mit jelent a magyar színházi struktúrában, azt még nem tudjuk. De hogy gyökeres változásoknak leszünk tanúi, azt biztosan állíthatjuk.

1979 nyara - színházi pályám kezdete - óta nagyot változott a közösségi színházak  vezetési struktúrája. Abban az évben még nem ismertük az ügyvezető igazgatói beosztást, de ugyanúgy idegen volt a marketing, a menedzser, a produkciós igazgató megnevezés is. Ugyanakkor 31 év múltán már alig néhányan emlékeznek az igazgatóhelyettesi és az üzemigazgatói pozíciókra.

A színigazdaság örömmel közli Csák György, a Trambulin Színház és a Spiritusz Gyermek-és Ifjúsági Színházi Közhasznú Egyesület vezetője javaslatát, amely a függetlenek oldaláról, de az egész magyar színházművészetért aggódva tesz javalatot az EMT módosítására.

Méhes Lacinak köszönhető az ötlet. Egy színházigazgatói megbeszélésre készülve jutott eszébe a gondolat: hiába mondunk számokat a színházak támogatásáról, ezek a milliárdok alig jelentenek valamit. Az abszolút számok helyett használjunk inkább viszonyszámokat. Azt nézzük meg, hogyha az országot egy családnak vesszük, akkor mennyibe kerül ennek a családnak a színház.