Az osztályozás kedvelt foglalatossága minden tudománynak, így a színháztudománynak is. Színházgazdasági kurzusok első előadásaként gyakran szerepel a színházak tipizálása, ám nem került még nyilvánosságra olyan munka, mely sikeresen elvégezte volna ezt az alapozó feladatot. Jelen tanulmányunkban ezt a hiányt igyekszünk pótolni.

Nagy-nagy köszönet Spiró Györgynek, amiért hozzájárult kitűnő tanulmánya közléséhez! A mű legutóbb - az Ünnepi Könyvhéten - a szerző Magtár című kötetében (Magvető Könyvkiadó 2012) jelent meg.

Még jól emlékszem a nyolcvanas évek második felében azokra a téli délutánokra, amelyen az egykori Kultúrinnov (ma Magyar Kultúra Alapítvány) jól fűtött szobáiban, mi, a kultúra területén működő ifjú közgazdászok azon vitatkoztunk, hogyan is lehetne a kultúrát jobban finanszírozni, intézményeit hatékonyabban működtetni, egyszóval megváltani a világot.

A közületi kiadások megállapításánál iránytűként szolgáló elvek sarkpontjai a pénzügyi politikának. Helyes elvek felállítása a közületi kiadások mértékénél legjobb biztosítékai a költségvetés egyensúlyának és a közületi bevételek józan irányításának, mert a meggondolatlan költekezés borítja fel legkönnyebben a közületi háztartás egyensúlyát és vezet leggyakrabban a közületi terhek oly felcsigázásához, mely mellett a helyes tehermegosztás biztosítása épp oly nehézségekbe ütközik, mint az adók behajtása.

Kritikusokat, színházigazgatókat és jogászokat kért fel 1930-ban a Nyugat, fejtsék ki véleményüket: a magas kultúra intézménye-e a színház vagy üzleti vállalkozás. (A felkértek: Schöpflin Aladár, Kárpáti Aurél, Kosztolányi Dezső, Hevesi Sándor, Lengyel Menyhért, a királyi ítélőtábla elnöke, dr. Simay Gyula és Vámbéri Rusztem.) Voltaképp mindenki ugyanazt hangoztatta: nevezetesen, a színház a kapitalisztikus társadalomban ugyan üzlet, de nem szabad megfeledkezni az "irodalmi szempontról", a művészeti és a gazdasági érdeket egyaránt szolgálnia kell.

A színigazdaság.hu újabb nagy sikert könyvelhet el azzal, hogy megszerezte Köves Tamástól főiskolai oktatási tananyagának egyik jelentős fejezetét. A tanulmány egy képzeletbeli koncert nagyon is konkrét költségvetésén keresztül vezet el bennünket a rendezvényszervezés egyre nagyobb súlyú és értékű világába. Jó olvasást, jó számolást kívánunk kalandvágyó olvasóinknak.

Közszínházaink mindegyike, a magánszínházak nagy része jelentős közösségi forrást használ fel működése során. Ahhoz, hogy a közpénzek törvényi alapjaival tisztában legyünk, feltétlenül érdemesnek tartom az Alaptörvény közpénzekre vonatkozó 35 bekezdésének tanulmányozását. Ajánlom minden színigazdász figyelmébe.

NN, aki közel 5 évvel ezelőtt megjósolta 3 színházigazgató és több színház sorsát újabb levéllel jelentkezett Újhegyről, erről a titokzatos, azonosíthatatlan helyről. Felhatalmazott, hogy nyilvánosságra hozzam, így szívesen osztom meg gondolatait a színigazdaság olvasóival.