Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Színpad 10. évfordulóján előadhatok Önöknek. Először is gratulálni szeretnék ehhez a nagyszerű évfordulóhoz, igazán elismerésre méltó, hogy egy ilyen szakmai lap már tíz éve sikeresen működik. Előadásom címét Lope De Vegatól loptam. Eredetileg úgy szól, hogy a színházhoz kell: három szál deszka, két színész és egy szenvedély.

Bevezetésül Zsámbéki Gábortól szeretnék idézni, aki idén február 18-án egy televízió-műsorban a következőket mondta: 

„Ez a fajta struktúra, ami most létezik, ennek pillanatokon belül vége lesz. Ez nem életképes.  Utána nem hiszem, hogy jobb jön. Elsősorban azért, mert az állam szinte kivétel nélkül - tán egy-két európai országot kivéve - kivonul a finanszírozásból. Úgyhogy ez nagyon ijesztő”.

Mélyen egyetértve Zsámbékival, nézzük, milyen tényezők befolyásolják ma a színházi struktúra változását:

  1. Az állami (önkormányzati) támogatás csökkenése. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a közösségi támogatás relatíve egyre kevesebb lesz Magyarországon. A csökkenést ráadásul az a szektor érzi leginkább, amely egyébként is nagyon nehéz körülmények között dolgozik, a független magántársulatok, akik számára a színház elsősorban művészeti akció és nem fogyasztható bóvlik gyártása.
  2. A piaci szereplők aktiválódása. Itt nem csak a magánszínházakra gondolok, hanem azokra a rendezvényszervezők által gyártott szórakoztató- és időtöltő produkciókra, amelyek a társasági adó igénybevételével ma már jelentős haszonra tehetnek szert. Az aktiválódás társadalmi és politikai kapcsolatteremtésre, piaci kommunikációra és marketingre is vonatkozik.
  3. A nézői szokások átalakulása. A mai közönség jelentősen különbözik a tegnapitól. Már nem több hónappal előre veszi meg a jegyet közönségszervezőtől vagy a pénztárban, hanem egyre gyakrabban interneten és aznapra. Ma már csak kevés rendező nevét ismeri a közönség - a sztárok, celebek közönségvonzó értéke ugyanakkor egyre növekszik.
  4. A versenytársak agressziója. A kilencvenes évek puha kapitalizmusa után egyre keményebb eszközökhöz nyúlnak a versenytársak. Vonatkozik ez a sztárok, celebek megszerzésére, az egyre erősebb reklámra és kommunikációra, és a külföldön sikerre vitt produkciók hazai felhasználásának megszerzésére. Az együttműködés helyett a verseny lesz a legfőbb módszer a fizetőképes közönség - és rajta keresztül a haszon – megszerzésére.

Előadásom témáját a Színház osztályozása (Színpad 2012. 3 szám) és az Üzlet és Művészet című tanulmányomban (Színpad 2014. 4. szám) foglalt módszertan és értelmezés figyelembevételével 12 szempont alapján mutatom be.

A teljes cikk letölthető innen: Venczel_S._Par_szal_deszka_es.pdf

Első megjelenés: SZÍNPAD 2015. 2. szám