Folytatódik nagysikerű színházi egypercesek sorozatunk! A gazdasági igazgató Bajorországba vágyik - siker! A Fantomot megfúrják - kudarc! Egy rendezőt megment, könnyeket csal Zsüti szemébe - ki tudja? Elfogadja Petrovics felkérését - siker! Ha át akarod élni egy gazdasági igazgató helyzetét a 80-as években - olvasd!

16. Deutsches Theater

A gazdasági igazgató még alig töltött el néhány hónapot az Operettben, amikor rájött, hogy az operett jól eladható lenne nyugaton is. A főzeneigazgatóval közösen felkeresték az Interkoncertet, amely szervezet egyedül volt jogosítva magyar művészek külföldi vendégszereplésének közvetítésére. – Nyugatra szeretnénk menni! – mondták és az Interkoncert bólogatott: Jó. Néhány hónap múlva megérkezett Pilz úr, a szociáldemokrata menedzser, aki sok-sok évig menedzselte az Operettszínházat a Deutsches Theaterben, és akinek afro-amerikai felesége néhány év múlva már primadonnaként is sikert aratott a gyengéden nacionalista bajorok között.

Már az első vendégszereplés óriási haszonnal járt. Nem véletlenül, hiszen a főszereplőkön kívül mindenki napidíjat kapott, ám ez a napidíj is olyan nagy volt, hogy másfél hónap alatt több hónapnyi itthoni illetményt takaríthattak meg a résztvevők. A pénzmaradvány 1988-ban 11 millió forintra nőtt, amely a költségvetési főösszeg 10%-ának felelt meg!


17. A Fantom megfúrása

Hogy Seregi László koreográfus, Szirtes Tamás rendező vagy a Rock Színház kezdeményezte, ma már nem tudja senki, de az biztos, hogy 1988-ban a gazdasági igazgató komoly számításokat folytatott az Operaház fantomjának bemutatására vonatkozóan. (A produkció teljes premierig felmerülő költsége meghaladta a 45 millió forintot!) Már aláírásra várt a jogdíj-szerződés is, amikor Németh Sándor főrendező (igazgató várományos) összehívta a Münchenben szereplő társulatot. Hogy mit és hogyan mondott, arról a gazdasági igazgató csak hallomásból szerzett információt, mivel őt elfelejtették meghívni. A lényeg az, hogy a társulat megszavazta: nem kell nekik Fantom! Mint később többen elárulták, azért szavaztak ellene, mert féltek a rockszínházi kollégák új és eleven stílusától. De a produkció legnagyobb ellensége a főrendező volt, aki nem akart részt venni a Magyarországon akkor még újdonságnak számító casting-on. Így aztán a gazdasági igazgató kidobta számításait, ellenben megtartotta a jogdíjszerződést, amely oly tökéletes volt, hogy 17 évig ebből tanította a színházi szerzői jogot.

cht344019

A Somossy Orfeum - Ady és Krúdy egyik kedvenc mulatója

18. Egy rendező megmentése

A nyolcvanas évek közepén tetőződött a személyzeti politika helyzete a „Munka Vörös Zászló Érdemrendjével” kitüntetett Fővárosi Operettszínházban. A tetőződés oka egy fiatal rendező volt, akinek már több musical rendezése futott a házban. A színház több művésze és műszaki dolgozója kijelentette, hogy úgy megsértette őket a fiatal rendező, hogy inkább felmondanának. Mivel nem először fordult elő az incidens, nem lehetett már nem foglalkozni a dologgal, így egy hétfő délelőtti igazgatósági értekezlet napirendre vette a kérdést. Az igazgatón és a gazdasági igazgatón kívül mindenki arra hajlott, hogy távozzon már innen a fiatal rendező. A gazdasági igazgató témabeli kaposvári tapasztalatai és a fiatal rendező kifejezett tehetsége miatt szerette volna megtartani a fiatal rendezőt, Keszler Pál igazgató pedig tartotta magát a felsőbb pártszervek véleményéhez.

Így aztán maradt a kis Kerényi (megkülönböztetendő Kerényitől, a Madách igazgatójától) a színház rendezője, még később KERO-ként igazgatója, majd jelenleg művészeti vezetője.


19. Zsüti gázsija

G. Dénes György (eredetileg Guttmann György) becenevét Karádi Katalintól kapta, aki franciásan ejtette a Guti becenevet. A gazdasági igazgató nagyon szerette Zsütit, aki kalapját kezében tartva a legváratlanabb pillanatokban szokott benyitni irodája ajtaján. Mindig valami eredeti szójátékkal vagy rímmel lépett be hozzá, ám a gazdasági igazgató nem jegyezte fel Zsüti remekeit, pedig ma már akár meg is élhetne belőlük. Mindig könnyen és gyorsan, mindkét fél megelégedésére szerződtek egymással, ám egy nap a gazdasági igazgató tréfát talált ki.

Valamelyik amerikai musical szövegfordításának jogdíjáról tárgyaltak, amikor a gazdasági igazgató feltette szokásos kérdését: Mennyi? Zsüti mondta 10 ezer. A gazdasági igazgató mondta: Nem! Zsüti láthatóan megszeppent a szokatlan választól. Mondta: Hát, ha nagyon muszáj, lehet 9 ezer is. A gazdasági igazgató hatalma teljében mondta: Nem! Várt egy kicsit, úgy mondta: 11 ezer! Zsüti újra megszeppent, nem értette a dolgot. Nézte, nézte a gazdasági igazgatót, majd lassan elmosolyodott, szeme könnybe lábadt. Azóta, ha néha nem tud aludni a gazdasági igazgató, gyakran elgondolkodik azon, jó vicc volt ez?


20. Nem lesz ügyvezető a gazdasági igazgató

Komoly számításai szerint Német Sándor főrendezősége alatti másfél évben itta a legtöbb whiskyt a gazdasági igazgató. A két Sándor nagyokat beszélt, nagyokat tervezgetett arról, hogyan is fognak nyugati mintára korszerű színházat csinálni, ha majd rajtuk múlik ez. (Tudnivaló, hogy Németh több évtizedig német nyelvterületen játszott és rendezett, így kisujjában voltak azok a tapasztalatok, amelyekkel terveit megvalósíthatta volna.) Megállapodtak abban is, ha Német lesz az igazgató, akkor a gazdasági igazgatóból ügyvezető igazgató lesz, nagyobb feladat- és nagyobb hatáskörrel.

Elérkezett 1989 nyara. A gazdasági igazgatót felkérte Petrovics Emil, az Operaház igazgatója, legyen náluk gazdasági igazgató. A felkérés visszautasításra talált, hiszen a gazdasági igazgató már elkötelezte magát Némethnek. Ám egyszer csak pletykát hallott München-ből, hogy Németh mégsem őt akarja ügyvezető igazgatónak. Repülőre ült hát, és felkereste Münchenben az ott vendégszereplő társulat élén a főrendezőt. Másnap délelőtt egy igazi bajor cukrászda galériáján ültek le kávézni, közel a Deutsches Theater-hez. A beszélgetés alig érte el a kávéívás idejét. Németh zavartan, a szemkontaktust erősen kerülve mondta: Tudod, az a probléma, hogy nem igazán ismerjük mi egymást. Ez pedig egy bizalmi állás!

A gazdasági igazgató nem tudott erre mit mondani, visszarepült Budapestre, felhívta Petrovics Emilt, és elfogadta felkérését. A főigazgató elégedetten fogadta jelentkezését.

Lejegyezte: dr. Venczel Sándor az Operettszínház gazdasági igazgatója 1983-1990 között

+36-20953-9352, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.