Folytatódik nagy sikerű sorozatunk, amelyben a gazdasági igazgató vall múltjáról. A kaposvári színház után már az Operettben vagyunk. Emlékezik egy éjszakára a Moulin Rouge-ban, szocialista brigádokon mosolyog, számítógépet és fénymásolót vásárol, és megírja az ország első színigazdasági doktoriját.

 

6. Kálmán Imre Szocialista Brigád

Nagyon koncentrált a gazdasági igazgató, de még így is megjelent szája sarkában egy kis furcsa mosoly, amikor megtudta, hogy a színházban két szocialista brigád van: az egyik Kálmán Imréről a másik Lehár Ferencről elnevezve. A brigádvezetők (egyikük Mucsi Sándor, a kaposvári azonos nevű színész édesapja) komolyan megsértődött, amikor a gazdasági igazgató 4 éves kaposvári múlttal háta mögött, arról próbálta faggatni, mit is csinál egy brigád, ráadásul szocialista a színházban. Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy a gazdasági igazgató a 80-as évek közepének egyik nőnapján elkísérte a Kálmán brigádot az Offset Nyomda ünnepségére, ahol protokoll ajándéknak kártya-naptárat kaptak a vendégek: ezek közül az alulöltözött reklámhölgyeket tartalmazók konvertibilis csereeszközöknek számítottak annak idején.

 

7. Az első színházi számítógép Magyarországon

A gazdasági igazgató még ma is szeret büszkélkedni azzal, hogy az Operettszínházban volt az első színházi számítógép Magyarországon. Egy Commodore 64-es gépről van szó, amelyet egy Videoton televízióra kapcsolva használt a gazdasági igazgató. (Akkoriban még nem lehetett boltban venni számítógépet, így a Novotrade-től rendelte meg a gazdasági igazgató. Több mint 300 ezer forintba került, ami mai áron 6 millió forintot jelent!) Bemutatójára meghívta a budapesti kollégákat. Ott volt Lázár Gyuri is, a Madách Színház ügyvezető igazgatója, aki türelmesen végignézte a bemutatót, amelynek során - ha nem is könnyen - színházjegyet és bérletet sikerült nyomtatni. Néhány hét múlva egy gmk-tól (gazdasági munkaközösség) vásárolt program segítségével már a bérszámfejtést is a Commodore végezte. Később a gazdasági igazgató elnevezte Maricának:)

Angyalföld

 

8. Moulin Rouge

Nagyon meglepődött a gazdasági igazgató, amikor megtudta, hogy a színház mellett álló Moulin Rouge a színház tulajdonában van. Nagyhírű intézmény volt a Moulin, nem csak klasszikus szórakoztató jellege miatt, de azért is, mert ide jöttek a párt és kormány fontosabb vendégei is. A két intézmény más vonalon is összekapcsolódott: a bérleti szerződésen kívül a színház több táncosa is ott dolgozott éjszakánként. Akkoriban Ficzkó András volt a szórakozóhely igazgatója, aki keményen védte cége érdekeit (Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat). Egy este a gazdasági igazgató meghívta barátait a Moulin-be. Végignézték a műsort, pezsgőztek, italoztak. Már több üvegnek is a fenekére néztek, amikor a gazdasági igazgató egyik egyetemi barátjának megtetszett az egyik táncosnő. – Mindjárt idehívatom! – közölte nagyképűen a gazdasági igazgató. Ment is Ficzkó igazgató úrhoz, aki természetesen megígérte, hogy a kért táncosnő mindjárt ott lesz a gazdasági igazgató társaságánál. A gazdasági igazgató és baráti társasága azóta is hiába várja a művésznőt.

 

9. Zsinórpadlás

Az első színházgazdasági témájú egyetemi doktori dolgozatot 1984-ben írta meg a gazdasági igazgató. A dolgozat lényegében több önálló munka gyűjteménye volt: tartalmazta a még Kaposváron írt „Nyílt levél kollégáimnak” című munkát, a „Nincs ismeretlen táj” című dolgozatot, amely a színházak tájolásával foglalkozott. Önálló fejezete lett a szakszervezet megrendelésére írott, a vidéki színházak illetményével foglalkozó tanulmány. Tartalmazott még egy számítást is, amely a színházi vezetés és a hatékonyság közötti összefüggéseket vizsgálta. A dolgozatot Anna néni a Közgázról és Marschall Miklós (a gazdasági igazgató baráti társaságának tagja) bírálta el, summa cum laude eredménnyel. A bírálóbizottság elnöke Mészáros Tamás volt, később két cikluson át az egyetem rektora. A gazdasági igazgató különösen arra volt büszke, hogy a dolgozatban egy híres operettből (Kálmán: Marica grófnő) vett idézetet: „Mi tudjátok ti ott bent, hogy idekint mi fáj!”

 

10. Az első színházi fénymásológép Magyarországon

A színház sok-sok pénzt kifizettet már fénymásolásra (akkoriban inkább xerox-nak hívták), amikor a gazdasági igazgató rájött, hogy inkább venni kéne egyet. Akkoriban (1985-86) már lazultak annyira a külkereskedelmi szabályok, hogy a gazdasági igazgató több külker vállalatot is megkeresett a vásárlás céljából. Üzlet azonban nem lett, mindaddig, amíg egy híres népdal énekesnő férje, fel nem vállalta, hogy behoz egyet magánszemélyként. Így is történt. Vasrácsos helyiségben kellett elhelyezni a fénymásolót, szabályzattal biztosítani a felhasználás mikéntjét, és be kellett jelenteni a kerületi rendőrkapitányságon, amely kitüntetett figyelemmel kezelte a fénymásolót állami ünnepek környékén. 

Lejegyezte dr. Venczel Sándor +36-20-953-9352 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A belső fotóért köszönet a www.fortepan.hu - nak!