dr. Lázár György Budapesten született, Bács-Topolyán gyermekeskedett, Zágrábban, Kolozsváron és Budapesten végezte jogi tanulmányait. 1949-től a színháznak szenteli életét. Színházai: Úttörő Színház, Bábszínház, Petőfi Színház, Thália Színház, majd 1972-től haláláig a Madách Színház.

Nem volt számítógép az asztalán, Gyuri még a régi korok embere volt, aki nemhogy számítógépet, de még papírt se használt nagyon. Annál inkább bízott az adott szóban: ha megállapodtunk valamiben, akkor megállapodtunk. A szóbeli ígéret be nem tartása letörölhetetlen bélyeg lett volna bárki homlokán.

Gyuri nem volt közgazdász - jogot végzett, amit ha kellett, ha nem erősen hangsúlyozott. Szerette, ha Lázár doktornak szólították – talán ez is közrejátszott, hogy 1985-ben én is ledoktoráltam. Szerette a nagy hangokat – maga is gyakorolta az erős, férfias hangokat, ami lefordítva annyit tesz, bizony, ha kellett kiabált. De ez a kiabálás sohasem irigységből, féltékenységből vagy rosszindulatból, hanem mindig színházszeretetből fakadt.

Gyuri, ha kiabált, nem nagyon vétett a magyar nyelv ellen. Ám, ha nem kiabált, gyakran vétett a magyar nyelv szabályai ellen. Egyszer mondott csak néhány szót arról, hogy nem magyar az anyanyelve, Délvidékről származik, horvát vagy szerb ősöktől.

Egyetlen egyszer kiabált velem: telefonon hívtam, jegyet kértem tőle – nem magamnak, barátaim szerették volna a Macskákat megnézni. Elege lehetett már a potyásokból, így aztán nem türtőztette magát.

Gyurival többször ültem le konzultálni egy-egy nagyobb produkció előtt. Így például a nyolcvanas évek végén az Operettszínház és a Rock Színház közös produkciójában tervezett Operaház fantomja előtt is tanácsát kértem. Akkor még elég bonyolultan gondolkodtam, de Gyuri néhány mondattal megvilágította a teljes vállalkozás nagyszerűségét és buktatóit. Minden ötletét felhasználva készült el a produkciós terv, amely sajnos nem valósulhatott meg.

Gyurihoz bármilyen kérdéssel nyugodtan fordulhattam. Ha felhívtam és nem ért rá, biztos, hogy még aznap visszahívott. Rekedtes hangján szólt bele a telefonba: Itt Lázár. Mondjad Sanyikám. Megnyugtató volt ez a füstös, rekedtes hang – dohányzott valaha Lázár doktor?

És hogy tudott mosolyogni Gyuri! Kamaszos, kaján, kissé szégyenkezős mosolyánál nagyobb elismerést talán senkitől sem kaptam. Büszke vagyok rá, hogy ajánlásával lettem elnökségi tagja a Magyar Színházi Társaság igazgatói szekciója elnökségének. Gyuri okossága, fantasztikus diplomáciai érzéke, bölcsessége sokat segített abban, hogy a magyar színházművészet sokáig talpon maradt a rendszerváltás után is.

Egy biztos: az általam színházban megélt 32 év legnagyobb gazdasági szakembere volt – tudása, stílusa, egyénisége, valódi színházi embert bizonyított.

Kerestem emléket róla volt színháza honlapján. Nem találtam. Gyurit ez biztos nem érdekli, nagyobb az ő elfoglaltsága: a Nagy Égi Színházat menedzseli.

Lázár György született 1920-ban, meghalt 1992. december 5-én Budapesten.

Budapest – Sukoró 2012. Halottak Napján


Dr. Venczel Sándor

Leadfotóért köszönet a fortepan.hu-nak!