Szabó Pista a színházi élet nagy "öregje" már régóta hódol szenvedélyének, a színházi témájú irodalmi művek gyűjtésének. Gyűjteménye legszebb darabjait mutatjuk be a továbbiakban. Elsőként a Vígszínház gazdasági igazgatójáról szóló írást a Színházi életből.

Kritikusokat, színházigazgatókat és jogászokat kért fel 1930-ban a Nyugat, fejtsék ki véleményüket: a magas kultúra intézménye-e a színház vagy üzleti vállalkozás. Hevesi Sándor, Kosztolányi Dezső, dr. Simay Mihály, Vámbéry Rusztem, Kárpáti Aurél után befejezésül Schöpflin Aladár kiváló tanulmányát közöljük.

Dr. Venczel Sándor - Petrovits Emil hívására - 1990. január 1-én kezdte meg tevékenységét az Operaházban. Petrovits kérésére kezdte el megfogalmazni, és Ütő Endre igazgatása alatt fejezte be az Operaház Gazdálkodásának Alapelveit. Az alapelvek egy része a 90-es években megvalósult, nagy része azonban még teljesítésre vár.

1986-ban a Fővárosi Operett Színház igazgatója Keszler Pál, főrendezője Horváth Zoltán, főzeneigazgatója Maklári László és gazdasági igazgatója dr. Venczel Sándor elhatározták, hogy engedve a kor kihívásainak valódi piacot teremtenek ott, ahol addig az állami tervgazdaság működött.

Kritikusokat, színházigazgatókat és jogászokat kért fel 1930-ban a Nyugat, fejtsék ki véleményüket: a magas kultúra intézménye-e a színház vagy üzleti vállalkozás. Ez alkalommal Kárpáti Aurél kritikus, író, költő kitűnő tanulmányát közöljük.

"A Nyugat szerkesztőségében kialakult az a vélemény, hogy a szinházi krizist, amely ma valóban az egész világon tapasztalható, a szinház fogalmának tisztázatlansága okozza. A szinház, amely a szent hajadonkorban vallásos intézmény volt, ma üzlet. Ez az üzlet valami ideális anyaggal dolgozik, de mégis csak üzlet, amely azonban éppen a portéka minéműsége miatt nem jutott el a tiszta üzleti beállításig."

A Pesti Broadway Társaság 1991 januárjában nyújtott be először pályázatot. Akkor a Thália Színház volt a cél. 1991 decemberében újabb pályázattal jelentkezett a tagjaiban megújult Társaság: most a Színházak Központi Jegyirodája volt a tét. Pályázatuk nem nyert, ám olyan, ma is újdonságnak számító megoldásokat tartalmaz, amely mai olvasóinknak is izgalmas lehet.

 Valamikor a hetvenes évek közepén olvastam egy francia filmrendezőről, aki filmet szeretett volna készíteni, ám nem volt hozzá pénze. Ráadásul olyan volt a forgatókönyv, hogy arra nem adott pénzt egyetlen befektető sem. Erre azt találta ki a francia filmrendező, hogy barátai segítségével előre eladta a mozijegyeket és az így befolyt pénzből forgatta le a filmet.