Hevesi Sándor és dr. Simai Mihály írása után most Kosztolányi Dezsõ véleményét közöljük. Reméljük, segít bennünket abban, hogy végiggondoljuk a "Színház és/vagy Üzlet" problémakörünket.

Kétágú kérdés, amely körül sûrû ködben folyik a csatározás, azon az alapon, hogy színház és üzlet két különbözõ dolog, s hogy a színigazgatók halálos bûnbe esnek, amikor az üzleti szempontokat tartják szem elõtt.

"A szinház, amely a szent hajadonkorban vallásos intézmény volt, ma üzlet. Ez az üzlet valami ideális anyaggal dolgozik, de mégis csak üzlet, amely azonban éppen a portéka minémûsége miatt nem jutott el a tiszta üzleti beállításig."

A színház estéjérõl egy kicsit korán volna beszélni; ehhez, hogy úgy mondjam, még délután van, de afféle fülledt nyári délután, mikor az ember nem találja helyét, igaz gyönyörûsége nem telik semmiben s üres és unott kezd lenni, ami körülveszi. Azt értem ezen, hogy Európa-szerte, sõt az amerikai piac felõl is jõ a beszámoló panaszkodás, hogy az idei színházi esztendõ nem ütött be.

A növekvõ hajsza a nagy vidéki színházak után alkalmat ad nekünk, hogy gondolkozni próbáljunk valamit azon, hogy nem volna-e jobb, ha a nagy vidéki színházakat a mostani ellenõrzés mellett egyszerûen pályázat útján bérbeadnók?... A nagy városok színházi közönsége egyre s rohamosan nõ. A színházakért folyó lázas verseny azt mutatja, hogy a színház most sem éppen rossz üzlet.

Egy konzorcionális alapon működő társulat Debrecenben az elsõ világháború éveiben.

 

A Debreceni Színház elmúlt hetei a pénzrõl szóltak. Tanulmányunkban amellett, hogy az érdeklõdõk kiváncsiságát is kielégítjük, igyekszünk segítséget nyújtani az önkormányzat pénzügyi biztosának is.