A színigazdaság.hu mindig is fontosnak tartotta színházi múltunk legfontosabb dokumentumait bemutatni. Wettstein Tibor jóvoltából egy 120 évvel ezelőtt elfogadott Rendtartást nyújtunk át most olvasóinknak, amely Győr Szabad Királyi Város nevében fogalmazza meg azokat a tennivalókat, amelyek szükségesek egy színház biztonságos működéséhez.

Már nem tudom, hogy került birtokomba a Szerződés. Talán az Operettben, talán az Operában.

Ma már mindegy. Ami fontos: a legjobb színházi szerződés, amit valaha módomban volt tanulmányozni.

A Pesti Broadway Társaság leendő alapítói 1991-ben jelentkeztek először közös pályázattal. Évtizedes színházi, előadóművészeti tapasztalataik alapján úgy gondolták, hogy a Thália Színház magánszínházként és nyereségesen is működtethető. A társaság tagjai először egy kft.-t hoztak volna létre, majd az átalakult volna később részvénytársasággá.

Az Idő siet és hamarabb megőrli a színházat, mint legédesebb álmainkban reméltük. A Balkánon még, az ifjú nációk badar életében, bolondokul tarthatja az embereket Histrio. Ám fejlődött társadalmunkban vége a dicsőségnek. Mit akar a színház? Mit nyújt? Hova tart?

A szokásos nyári rendezgetés alatt a kezembe akadt egy jegyzőkönyv. Elolvasva, felidőzödött a nyolcvanas évek végi mámor, amikor már kezdtük elhinni, hogy lehet komoly változás Magyarországon. A Kultúrinnov jól fűtött irodáiban gyakran ültünk össze mi, fiatal gazdasági igazgatók, hogy gyorsan megváltsuk a világot. Ennek egy dokumentumát adom most közzé.

Nemrég ért véget Müller Péter „Búcsúelőadás”-ának próbája, amely Fehérbohóc, a szellem embere szavaival fejeződött be: „Ne azt mondd, amit illik, hanem ami fáj.”

A nagyobb szinházakhoz ugy szokták kiállítani a számlákat, hogy a borravaló is benn legyen az összegben, melyet az eladók a vásárlóknak adnak, de a melyet a szinház fizet.

Mikor a magyar színigazgatókra ilyen nehéz idõk köszöntenek be, farizeus módon fordítanak egyet a köpenyegen s elkezdenek lefelé licitálni - rohanni a közönség után, mely cserbenhagyta õket. S az irodalmat vádolják s "ebbõl nem lehet megélni" kiáltással elõszedik a jó kis piszkokat, nemes és komoly dráma helyett trágár bohózatot játszanak...