A már tíz éve működő Baltazár Színház különlegessége, hogy értelmi fogyatékos színészekkel hoz létre hivatásos színházi előadásokat, mellyel egyedüli Magyarországon.

 

Egy gazdasági cikknél az olvasó tényszerűséget vár el, adatokat, logikus következtetéseket. Ez most nem fog menni. Találkozásom a Baltazár Színházzal első látásra szerelem volt, így nehezen tudok nem szubjektíven foglalkozni velük.

Kezdjük máris a társulat vezetőjével Elek Dórával, akinél elhivatottabb, derűsebb emberrel ritkán találkozni. Ahogy sugárzó tekintettel mesél a társulta tevékenységéről, egészen idilli kép alakul ki bennem egy szép új világról, ahol természetes hogy egy ilyen intézmény létezni tud. Kicsit tovább beszélgetve azért már előkerülnek a kényes témák, a pénzkérdés és megélhetési problémák. Látszik hogy emögött a derűs arc mögött rengeteg kínkeserves munka és önfeláldozás van, de ha ő is feladná mi lenne ezekkel a kivételes színészekkel? Nem tudom ki a szerencsésebb, Elek Dóra, hogy megtalálta a társulatát, vagy a társulat, hogy egy ilyen kivételes vezetőt kapott. Úgy érzem ez egy csodás találkozás, és bárki aki megnézi az előadásukat kap valamit ebből a szeretetből ami köztük van.
 

A TÁRSULAT TÖRTÉNETE

A társulat, amely a bibliai alakról kapta nevét, betöltötte a tizedik életévét, túl van kilenc bemutatón és jó néhány költözésen. Hosszú út vezetett addig míg az első foglalkozást 1998 január 27-én meg tudták tartani. Elek Dóra külföldi tanulmányai alkalmával ismerkedett meg ezzel a különleges színházzal, ahol értelmi fogyatékos emberekkel dolgoznak. Hazatérvén megkeresett néhány sérült emberekkel foglalkozó szervezetet és meghirdette a színházat. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Elek Dóra nem mint pedagógus kívánt az emberekkel foglalkozni, hanem mint rendező, mint színházi szakember, aki valódi színházat akar létrehozni. A heti három alkalmas foglalkozások még csak a bemelegítés volt a későbbi munkákhoz képest. Fél év elteltével komolyra fordult a dolog, megszaporodtak a próbák, napi nyolc órára a hét öt napján, a résztvevőknek ez már a munkája lett, amiért fizetést kaptak. A média rögtön megkedvelte és felkarolta őket. A Magyar Televízió két filmet is forgatott velük, mellyel sikerült felhívniuk magukra a figyelmet. A Zelki János rendezte Játék az egész című film az 1999-es Filmszemlén dokumentumfilm kategóriában díjat is nyert.

 
Sok helyen megfordultak már, a Ferencvárosi Művelődési Központban, ahol elkezdték a foglalkozásokat, a Semmelweis utcai bérleményben, melyet ők újítattak fel, befogadta őket a Merlin, a Budapesti Kamaraszínház, a Bárka és a Trafó is. Problémát jelentett, hogy nem tudtak eleget játszani, mert mindig egyeztetni kellett az adott befogadó színház programjával. Jelenleg a Kuruclesi úton találtak otthonra, ahol egy közel 170 nm-es területen berendezhették központjukat. Itt munkálkodik a Baltazár Alapítvány, melynek két fő feladata az oktatás és a színház.
 

Kezdetben csak a társulat tagjainak tartottak foglalkozásokat, de mára már egy komplex oktatási intézménnyé nőtték ki magukat. Felismerték, hogy milyen nagy igény van a művészeti képzésre a fogyatékosok körében, így 2005-ben megnyitották az intézet kapuit a szélesebb közönségnek is.

 

Magyarországon nem megoldott a szellemileg sérült emberek továbbképzése, bármennyire is kiváló képességekkel rendelkezik egy adott területen az illető. A társulat tagjai eltérő szellemi képességűek, jóllehet nem okoz gondot egy szöveg oda-vissza felmondása, de egy egyszerűbb matematikai képlet akár már igen. Emiatt nem tudják letenni az érettségit, nem tudnak továbbtanulni, és a színészvizsgát sem tudják megszerezni. Ez a probléma továbbgyűrűzik: hivatalosan sosem ismerik el őket mint professzionális színház, ezáltal a támogatásokból, pályázatokból is kimaradhatnak. A társulat tagjai a Színművészeti Egyetem helyett a Művészeti Központban tanulhatják meg a színészmesterséget több más hasznos ismerettel együtt (ének, beszédtechnika, tánc, báb, képzőművészet).

Az előadások célközönsége igen széles, hiszen egyaránt várják a rendszeres színházba járókat és azokat is akik szociálisan érzékeny, nem feltétlenül színházkedvelő emberek.

Mindezidáig kilenc előadást hoztak létre, melyeket mind Elek Dóra jegyzi. Többnyire zenés, mozgásszínházhoz hasonlóan pontosan koreografált darabokról van szó, ének-betétekkel és viszonylag kevés prózával, olykor mindenféle szöveg mellőzésével, csak a táncra építve (például Picasso: a világ teremtése). Mintha egy lassított régi filmet néznénk csodálatos zenékkel, ami egyszerre vidám és szívfacsaróan megható. A mindig praktikusan egyszerű, állandóan változtatható és mutatós díszlet Preisich Anikó és Flamm György munkáját dicséri.

A 17 társulati tag közül nincs vezető színész, mindannyian egyaránt fontos tagok. A társulat tagjai eltérő velük született betegségekkel élnek (különböző mértékű értelmi fogyatékosság, Down-szindróma) van aki nehezebben tanul és több figyelmet kell neki szentelni. Egytől egyig remekül teszik a dolgukat, táncolnak, énekelnek, van köztük már több kiállítást rendezett festőművész és van olyan aki verset is írt egy darabhoz.

Egy kis adat: „A statisztikák szerint minden 600 szülésnél egy újabb Down-baba jön világra. Minden 3-4. világra jött Down-babáról a szülők lemondanak, így ezek a gyermekek nem a testvéreikkel nőnek fel.” (Népszava) Magyarországon 500 ezer sérült ember él, ebből Budapesten körülbelül 200 ezer. Még ha csak csepp a tengerben, akkor is csodálatos dolog, hogy létezik egy ilyen intézmény, ami segít, hogy ezek az emberek magukra találjanak és a színházon keresztül illeszkedjenek be a társadalomba. „Ők "igaz emberek", akik a világot teljes egészében élik meg, tisztán és nagyon bölcsen". (Elek Dóra)

A társulatot Elek Dóra vezeti, szűnni nem akaró optimizmussal és lelkesedéssel, végzi az alapítvány faladatait, szervezi az előadásokat és megpróbál támogatáshoz jutni. Mellette dolgozik Nagy Réka, a művészeti központ vezetője. A napi folyamatokban a marketinges szakemberük segíti őket, a művészeti munkában a fénytervező, tér- és látványtervező zeneszerző, zenész, műszaki vezető, beszédtechnika tanár és koreográfus. Az előadásban hangtechnikus, műszaki munkatárs illetve a promóció elkészítésében grafikus és fotográfus vesz részt. Elek Dóra munkásságának elismeréseként már több díjat is kapott (Pannon Példakép Díj-2007, Vámos László Díj-2006, Gundel díj-2005, Cosmopolitan Díj-2003), sőt a színházat 2002-ben Pro Culture Urbis díjjal jutalmazták.

Jövőbeli terveik között kiemelt helyen áll az utánpótlás nevelés. Azt szeretnék, ha már fiatalabb korosztállyal, tizenévesekkel el tudnának kezdeni foglalkozni a művészeti képzés keretén belül. Ezután jönne a következő lépés, amikor már nem csak a sérültek számára lennének nyitottak a foglalkozások, eképpen hoznák őket össze az egészséges gyerekekkel, hogy mihamarabb megtanulják egymást elfogadni.

GAZDÁLKODÁS

Bevétel

A pénzügyek elemzéséhez a 2007-es adatok állnak rendelkezésre. A 2007-es évben a Baltazár Színház Alapítvány összesen 18.940 ezer forint közhasznú bevételt könyvelhetett el, amiből alapítványi bevétel 16.139 ezer forint volt, az alapítvány céljait szolgáló, számlával igazolt bevétel 2.797 ezer forint, továbbá 4 ezer forint kamat.

A központi költségvetésből 10.350 ezer forint nem normatív támogatást ítéltek meg nekik, míg az önkormányzati keretből 100 ezer forintot. Sok adózó szívesen ajánlja fel nekik 1%-át, melyből 2007-re 1.759 ezer forintot gyűjtöttek. (2005-ben volt eddig a legmagasabb 2.260 ezer forinttal). Belföldi vállalati támogatásból 2.780 ezer forint gyűlt össze, míg belföldi alapítványi támogatásból 400 ezer forint, belföldi magánszemélyi támogatásból pedig 750 ezer forint. Jelenleg nem tudni vállalati támogatóról vagy szponzorról, csak a 2004-es évről van erre vonatkozó adat, mikor a az egyik mobil szolgáltató igen nagy összeggel támogatta őket (6.087 ezer Ft). Egyelőre nem találta meg őket olyan mecénás, aki érdemben tenni tudna értük. Az éves, és oly fontos Oktatási és Kulturális Minisztérium által kiírt működési támogatásból, szerencsére növekvő mértékben részesülnek. 2005-ben 2.5 millió forintot, 2007-ben 3 millió forintot, 2008-ban 3.4 millió forintot 2009-ben pedig már 5 millió forintot ítéltek meg nekik. Ezeket a támogatási pénzeket főként az alapítvány működésére, fenntartására fordítják. Rendszeresen pályáznak NKA-s forrásokra: vidéki vagy külföldi vendégszereplésekre (Kőválasz című darab bemutatása Erdélyben 1,4 millió forint - 2009 május), új produkciók létrehozására (A 11 parancsolat című előadás bemutatására 1,2 millió forintot - 2009 június). Mint ahogy más társulatoknál látni, náluk is a külföldi vendégszereplés az ami komoly bevételt jelenthet. Szerencsére kapnak is meghívást több helyről, főként Nyugat-Európából.

Színházi jegyértékesítést maga az alapítvány nem folytat. Az egyes befogadó helyek végzik az értékesítést a saját csatornájukon keresztül, a saját infrastruktúrájukkal, majd az előadás végeztével a megállapodott arányban osztoznak a bevételen. Kényelmes mindkét félnek, a befogadónak átláthatóbb az értékesítés, a Baltazárnak pedig nem kell külön apparátust ezért fenntartania. Más lesz persze már akkor mikor a saját központjukban tartanak nyilvános, belépőjegyes előadásokat, de hogy mikor lesz ilyen, arról egyelőre nem tudni.

Elhanyagolható bevételük származik a 2004-ben kiadott igen igényes Örök naptáruk eladásából, mely a színészek képeit, kézírásait gyűjti össze.

Sajnos a társulatról készült dokumentumfilmek nem beszerezhetőek, a TV-ben sem láthatóak, az előadásokról pedig nem készült még DVD. A kiadással nem csak közvetlenül juthatnának újabb bevételhez, hanem bemutatkozó anyagként is használni tudnák akár külföldi kapcsolatok építéséhez.

Kiadás

2007-ben az alapítvány összes kiadása 24.009 ezer forint volt. Ennek nagy részét az intézmény fenntartására költik, anyagjellegű költségként 21.860 ezer forintot számoltak el. Személyi jellegű költségük 221 ezer forint volt (a színészek bérezése az Összefogás Ipari Szövetkezeten keresztül történik), tagi kölcsön visszafizetésére 250 ezer forintot költöttek, a banki, adó és egyéb költségek 116 ezer forintot tett ki, tárgyi eszköz vásárlására pedig 1.562 ezer forintot költöttek.

Összességében a 2007-es év egy kevésbé jó év volt számukra. Az alapítvány 6.144 ezer forintos nyitóegyenlege az 5.069 ezer forintos hiány következtében 1.075 ezer forinttal zárult.

Ez a költségvetés évi körülbelül 30 előadás létrehozását teszi lehetővé. Ez igen alacsony szám más alkotóműhelyek viszonylatában. Ez a probléma pedig olyan ördögi kört eredményez, hogy ha keveset szerepelnek, keveset hallani róluk, nem hívják őket fellépni, kevesebb támogatást kapnak, amiből még kevesebb előadást tudnak létrehozni. Ezen kellene - persze ezt könnyű mondani - hamar változtatniuk.

HIRDETÉS, KOMMUNIKÁCIÓ

Miközben bizonyára a háttérben gőzerővel folyik a munka, ez kívülről kevésbé látszik. Talán a külső kommunikációra már nem jut elég energia. Az internetes megjelenésüket tekintve a foglalkoztatottabbak közé tartoznak, valóban sok cikk megjelenik róluk, - a nyomtatott médiában azonban igen kevés -, de mintha mindig csak ugyanaz a rövid bemutatás lenne, sehol egy kritika. Talán nem mernek úgy viszonyulni hozzá az újságírók, mint más professzionális darabhoz?

Ahhoz persze hogy a média foglalkozzon egy társulattal eseményt kell teremteni. Mindig kell valami új mondanivaló, amit el lehet adni. Ez mintha egy kicsit hiányozna. Sokkal jobban meg kellene ragadni a lehetőségeket. Jobban jelen kellene lenniük a színházi világban. A kommunikációjukban hangsúlyozni kellene a nyitottságot, hogy az emberek ne tartsanak tőle, hogy elmenjenek megnézni őket. Ne tartsanak a másságtól, lássák azt, hogy ebben a sokszínű világban ez is egy szín, ez is hozzánk tartozik. Az kell, „hogy az előadásokat ne "ahhoz képest" ítéljék meg, hanem önmagukért.” (http://baltazarszinhaz.hu).

Fontos ATL eszköz lehetne a honlap, de sajnos ritkán frissül, csak a főoldalra kerülnek új információk, de oda sem mindig. Kevés az új információ, ami odacsalogatná újra meg újra az érdeklődőket. Amiért ennyire kevés fellépésükről adnak hírt a honlapjukon, hajlamosak lennénk azt hinni, hogy nem is aktívak igazán. Pedig az országos programkereső portálokon rábukkanni egyéb előadásokra is. Tehát látszik, hogy valami történik, de még rá kellene erősíteni a néző-alkotó kommunikációra. A vendégkönyvük sem igen aktív, de persze ez a közönségen is múlik. A honlap egyébként nagyon mutatós, teli vidám színekkel, mely tükrözi a társulat vidámságát, játékosságát. Sok információt találhatunk az alapítvány tevékenységéről és a művészeti központról is. Az összes eddigi előadás színlapja megtalálható, némelyek videóbejátszással együtt, ami nagyon jó, így azok akik még nem láttak egy előadást sem képet kaphatnak róluk. Minden közreműködőről találunk kis leírást fényképpel, ami közelebb hozza őket hozzánk. Sokkal vidámabbak és bensőségesebbek a képek mint amiket más színház szigorú tablóin láthatunk. Külön tetszik a színészek egy-egy magukat jellemző mondata.

Ami kommunikációs eszköz még előfordul a plakát és szórólap, melyeket az előadások helyén helyeznek ki. Máshol nem igazán találkozni velük. Szóróanyaguk design-ját mindig az adott előadás képi világához igazítják, így egymással nem mutatnak hasonló vonásokat csak a logó tekintetében, illetve maximum abban hogy visszatérő motívum a kézzel írott szöveg. Ami mindről elmondható, hogy élénk, színes, megkapó.

Fizetett hirdetésre nem tudnak költeni, csak rövidebb cikkekben, alkalmankénti interjúkban és programajánlókban tudnak megjelenni.

Külfölddel való kapcsolattartás jól alakul, többször kaptak már meghívást egy-egy előadás, vagy workshop erejéig Németországba, Franciaországba, Belgiumba és Spanyolországba. Voltak próbálkozások már együttműködésre is, de változó eredménnyel. Nyilván mivel ez egy különleges és nagyobb kihívásokkal teli színházi terület, mindenhol máshogyan élik meg és foglalkoznak az értelmi fogyatékos színészekkel. Szerintem mi nagyon büszkék lehetünk a Baltazár Színházra, mert igazán magas színvonalon teljesítenek és ami még különleges, hogy Közép-Kelet-Európában nincs más ilyen jellegű társulat.

A Baltazár Színház fő üzenete: „Alapítvány nagyon fontos feladatának érzi, hogy tájékoztassa az egész társadalmat: a sérült társadalomról az előítéletektől eltérő képet adjon. Az emberekre az érzelmeken - a művészeten - keresztül lehet leginkább hatni. A hatás eléréséhez az előadásaik magas színvonala a biztosíték.” (Elek Dóra)

Amit javasolnék a pedagógusoknak, hogy azonnal tessék összefogni a gyerekeket, és gyorsan látogassanak el egy Baltazár Színház előadásra, tolerancia című osztályfőnöki óra keretében. Talán ha megtesszük ezeket a lépéseket, a következő generáció már nem lesz ennyire kirekesztő és idegen a mássággal szemben mint mi vagyunk.


Boldog vagyok, hogy színésznő lehetek. Én hiszek abban, hogy nagyon sokat kell dolgozni ahhoz, hogy valami legyen belőlünk. Időről időre le kell mondani mindenről és magunkra csukni a próbaterem ajtaját. A sok munkának meg lesz az eredménye.”  (Keresztes Anna a Baltazár Színház színésznője)

 

Véner Orsolya

Első megjelenés: Színpad 2009. 4. szám

Fotó: dr. Venczel - California 2008. március